Miután felriadt, alvósipkáját a pamlagra dobva kilépett a háza elé, hogy körülnézzen! Odakint látta aztán, hogy a közeli patak partján csuszkák és fülemülék tanakodnak hangosan, hol találnak legközelebb vizet, hogy szomjukat olthassák. Nemcsak Norty ébredt fel ezekre a hangokra, hamarosan köréjük gyűltek az erdő állatai.
Pár percen belül egész sereglet volt a patakparton. Csak a patak nem volt sehol. Valamicske sár még látszódott a mederben, de ahhoz kevéske, hogy az erdő állatainak vizet biztosíthasson.
Összedugták hát fejüket az állatok, vajon mi lehet a megoldás! Gyorsan összehívták az erdei nagy gyűlést, ahol többek közt ott volt a bölcs Bagoly Bernát, a szorgos Sün Sebestyén, az erős Medve Manfréd, a szomjas kismadarak hada és persze Norty is, aki legnagyobb tudója volt a növények gondozásának.
-Azonnali megoldás kell! - Kiáltott fel Sün Sebestyén! -Nem maradhatunk víz nélkül az erdőben!
Hol fogunk ezután inni!?
-Így van! – Helyeseltek a többiek!
-Keressünk vizet, indítsunk expedíciót! – szólalt fel Bagoly Bernát álmosan.
-Majd én felderítem hol lehet víz elérhető távolságban! -szólalt meg Gólya Gáspár.
-Szerintem, nekem van a könyveim közt egy térkép az erdőről és a környékéről- jutott eszébe Nortynak! -Amikor a rókacsalád elköltözött, és átadták nekem takaros kis házukat, sok hasznos holmit hagytak itt. Úgy emlékszem, volt egy térképem is, amin minden közeli vízlelőhely is látható volt!
Norty gyorsan beszaladt a könyvespolchoz, septében átböngészett mindent, és ügyesen meg is találta a térképet.
-Megvan! -Kiáltott örömében.
Az erdő lakói mind a térkép köré gyűltek és hamar megtalálták, honnan ered a patak, aminek mentén el is indultak a megoldást keresni. Norty vezette a kis csapatot! Ott volt Sün Sebestyén, Medve Manfréd és Vadkan Viktor is, hisz sok nyers erőre lehet szükség az út során. Vittek kötelet, vödröt, ásót s amit még elbírtak, hátha szükség lesz rá a megoldáshoz. Csakhamar elértek egy kanyarulathoz, ahol már látták is a baj forrását. Egy kidőlt fa gátként zárta el a patak medrét, s így nem jutott el hozzájuk a víz.
-Óriási szerencse, hogy itt vagytok velünk! -mondta Norty.
-Ti el tudjátok görgetni a farönköt, és újra vízhez jut az erdő valamennyi lakója!
Nekiveselkedtek, és a bátor és erős erdőlakók kötéllel, ásóval odébb görgették a farönköt, a víz pedig újra elkezdett a korábbi medrében folydogálni. Norty, Viktor, Manfréd és Sebestyén boldogan tértek vissza a többiekhez.
Újra összegyűlt az állatsereg, hogy megünnepeljék a sikeres vízmentőakciót. Nortynak azonban eszébe jutott valami!
-Barátaim! Nem lehetünk elég óvatosak! Ami egyszer megtörténik, mitől ne történhetne meg máskor is? Mi lesz, ha nem tudjuk ilyen gyorsan elhárítani a bajt? Gondoskodjunk tartalékról, legyünk előre látóak!
-Mi a javaslatod Norty? – kérdezte Manfréd. -hogyan gondoskodhatnánk tartalék vízkészletről?
-Fogjuk fel az esővizet! A házam mellett van egy nagyobb gödör, azt kibélelhetjük levelekkel, aztán a térképen látott tó partjáról nádat gyűjtünk és a házainkról lefolyó csapadéknak esőcsatornát készíthetünk. A csatornába összegyűlt vizet pedig belevezetünk a levelekkel kibélelt gödörbe, így egy saját víztározónk lesz.
-Szuper ötlet! – vágott közbe Bagoly Bernát!
A csatornára pedig van épp megfelelő hálódarab a kamrámban. Ha felszereljük- tette hozzá Norty, a sok őszi hulló tölgylevél nem tömíti majd el a csatornát, biztonságosan lejuthat az esővíz a tározónkba.
-Lássunk hozzá! -kiáltottak fel sokan egyszerre!
Sok munkával, de összefogással és jó ötletekkel szinte bármit megvalósíthatunk! -mondta Gólya Gáspár. A nagyobb állatok nádért mentek, a madarak összehordták a sok levelet a gödör kibéleléséhez. Mindenki kivette a részét a cél érdekében! Mire véget ért a nap, a sok erdőlakó fáradtan, de elégedetten költötte el a Mackó Mama által készített finom vacsorát. Az álmos csipet csapat nagy feladattal a háta mögött térhetett nyugovóra, s álmodhattak szépeket az eljövendő ötleteikről, amik még jobbá és fenntarthatóbbá teszik erdei otthonaikat! Szép álmokat nektek is, gyerekek!